Piros
köntösébe burkolózva
könyvet az északi szél
lapoz. Nem jött ma sem
a forró, hiú berzenkedő.
Biztos szálkát piszkál
a semmi torkán.
Üvegszemébe a télnek
saját portréját akasztja,
ügyeskedik, közben
Eronim Mox mesés
szakácskönyvét bújja.
Szólj hozzá!
Címkék: vers jános ádám
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.