felszedem a legszebb követ a földről
az avarból a legszínesebb levelet
a legjobb füvemből teszek fel teának
könyvemből kitépem a legboldogabb verset
a székem letörlöm
vázámba friss virágot hozok
pihennél?
szemedre árnyékot vetek
altatót dúdolok, de ha szeretnéd, csöndben maradok
mekkora fölhajtás, micsoda önzés
hogy jöjjél, mit meg nem teszek
ám nem csak teérted
pirossal színezem a napot a naptárban
az ajtót szélesre tárom
ha megjössz, szemedbe nézek
abban a két tükörben árva magamat is szebbnek látom

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.