Az árnyékommal versenyt futottunk,hol én előztem, hol ő hagyott hátra.A parti lámpák némán kacagtak rajtunk,fényük megcsillant a Duna vizén.A felismerés ködösen szivárgott elmémbe:a legnagyobb vetélytárs nem más, mint én.

Az előző lámpa óta követ. Azt hiszi, nem vettem észre. Megvárja, míg a könyvtár előtt leparkolok. Nem mer a lényegre térni, pilisi túrákról beszél, meg egy bicikliboltról. Itt meggyanúsítom, hogy biztos az üzletét akarja promózni nekem, pedig jól tudom, hogy nem.…

Aki mostanság nálam jár,jóval több bőrfelületet talál,mint amit muszáj,vagy éppen illene.